Angyalokról angyalokkal

ezt az oldalt azért hoztam létre mert szeretném egy helyre gyűjteni mindazokat a dolgokat amik érdekelnek :) ezeket a dolgokat netről, innen-onnan gyűjtöttem össze (az oldal folyamatosan töltöm fel)


A víz és a víz szellemei

A víz a természet minden síkján az egyetemes oldószer. A víz a folyékony és befogadó aspektusa az isteni életnek; ő a természet méhe, az egyetemes anyaméh, amelyből minden dolog születik; ez okból jelentette mindig az egyetemes anyát. A víz, akárcsak a tűz, az egész megnyilvánulásban megvan, a legalacsonyabb fizikai síktól a legmagasabb szellemi síkig; a földi víz a legsűrűbb kifejezése az egyetemes folyadéknak.

 Amint a tűz alaphangja a változás, úgy a vízé az áramlás. Amint a földön minden energiának kört kell leírnia, mielőtt mint erő megnyilvánulhatna, úgy minden tevékenységnek az egész naprendszerben kifelé kell áramolnia az eredetétől a megnyilvánulás síkjáig és azután vissza. A víz-elem jelentése biztosítja a mozgás szabadságát a logoszi erőnek világain keresztül; a tűz erejét pedig kiegyenlíti, mert nélküle a rendszer elpusztulna; a rendszer gépezetének nagy olajozója; nélküle ez a gépezet megsemmisülne.

 A víz képezi a világegyetem idegrendszerét; valóban a víz az eszköz, mely az erőt a központi erőműből elszállítja és szétosztja a természet minden síkján egészen a legsűrűbbig. A víz a nagy összekötő elem minden síkon, mint elfogadó és továbbadó szolgál, s ekképpen teljesíti be természetének törvényét, amely az áramlás törvénye.


Amint a tűz mindent átható, úgy a víz is az; ha nem volna jelen minden sík atomjában, az anyag nem létezhetnék; sem az atom nem tölthetné be feladatát, mint az erő befogadója és továbbadója. Az atom az a rendszernek, ami a földnek a folyó; erő születik a forrásból, melyet az első síkon az első atom befogad, majd kifelé halad egyik síkról a másikra, s elér a legalacsonyabbig. Amint a folyók a vízi erő áramlásai és engedelmeskednek az áramlás törvényének, úgy a rendszert alkotó atomok láncai is áramló energiafolyamok.

 A víz az egyetemes anya, mely befogadja, elraktározza, majd továbbadja és szétosztja az egyetemes erőt. Mint ahogy a teremtés folyamata is szakadatlan, úgy ez a hatalmas nemzés is szakadatlan történés; az isteni Anya örökké szül, és rajta keresztül örökösen megújul a rendszer élete. A víz-elem az örök anya, a mennyei nő, Szűz Mária, örökké produkáló, mégis örökké szeplőtelen, az Egyetemes Ízisz, a naprendszer istennő-királynője, a napistenség jegyese. Élete szabadon árad kifelé a rendszer fenntartása és éltetése céljából. Ő az örökös és megfejthetetlen rejtély, mert bár szűz és szeplőtelen, mégis örökké terhes és örökké életet ad. A naprendszer az Ő gyermeke, melyet kebelén táplál.


 Az emberek mint Istennek Anyját imádták korszakokon át. A vízszellemek minden fajtája, a vízi tündérektől a hatalmas vízi királynőkig, a naprendszer vízgyűjtőinek őrzőiig, az ő képviselői és az Ő életének megtestesítői. Minden síkon ennek a fajnak egy haladottabb tagja képviseli Őt, és azon a síkon a vízi angyalok fejének tisztségét tölti be; mindegyik a maga síkján képviseli a Legfőbb Királynőt, az Örök Anyát, a Tenger Csillagát. A tudatos élet élő láncát képezik ők, melyen keresztül az Ő ereje és tulajdonságai megnyilvánulhatnak az egész rendszerben.

 A vízi angyalok és vízi tündérek kötelessége gondoskodni a szívből a rendszer határáig való közlekedés eszközéről; tudatuk közvetlenebb csatornáról gondoskodik az erők szállítására, mint az atomláncok. Növekedésük, mint az angyalok minden fajtájánál, növekedés rangfokozatban és abban a képességben, hogy ellássák elemük funkcióit. Mint a rendszer víz-aspektusának tudatos lakói, jelenlétük teszi lehetővé törvényeinek intelligens alkalmazását. Kiválasztó és irányító befolyást gyakorolnak a vizek világára, mintegy megolajozzák ott, ahol a legszükségesebb és fenntartják az érintkezés vonalait, amelyek gyakran vannak kitéve roppant nagy megerőltetésnek. Jelenlétük a vak erőt intelligens erővé alakítja át. Előhaladásukban az ilyen munka által intelligensebbé válnak, felfogóképességük tágul, ami által hierarchikus rendjükben mind magasztosabb tisztségeket töltenek be.


 Ahol csak víz van, láthatóan vagy láthatatlanul, ott jelen vannak. A vizek elkülönülése folyókká, tavakká és tengerekké, különböző halmazállapotai a folyékonytól a gőzig, akár óceán, akár felhő, azt az illúziót keltik, hogy ahol nem látható a víz, ott nincs is; pedig mivel a víz minden atomnak alkatrésze, mindent áthat, és így a víz szellemei is mindenütt jelen vannak. Minden síkon a sűrűség minden fokán a víz egy mindent átható elem kifejezése, mely a Logosz feminin aspektusának, minden világ minden angyal és minden ember anyjának közvetítő eszköze. Ezért szent a víz. Mikor vizet iszunk, az Ő életét fogadjuk be; mikor víz öntözi a mezőket, az Ő jótékonyságának jele ez; mikor fürdünk, Ő tisztít meg bennünket; az óceánon utazókat Ő hordozza kebelén. Övé a napfelkelte rózsaszínű felhőinek glóriája; a napnyugta felhőinek szépsége az Ő halhatatlan szépségét tükrözi. Ő a vér az ember ereiben; az Ő élete a fákban és növényekben keringő nedv; a harmat, mely felékesíti a mezőt és a gyepet, mely lehűti és felfrissíti a kiszikkadt talajt, mind annak a határtalan nagylelkűségnek és önzetlen áldozatnak példája, mellyel fenntartja és élteti a világot. A szivárvány az Ő üzenete angyalok és emberek számára, hogy Anyjuk kiterjesztett szárnyakkal őrködik fölöttük örökké éber anyai gondossággal, és felfedi nekik dicső hétszeres szépségét, amely körülveszi az egész világot.


 A mennyei anya minden születésnél felügyel. Ő a Főpapnő, Akinek szolgálatában mutatja be minden anya az áldozatot, hogy Ő, a világ Anyja felfedhesse minden pompáját, minden szépségét a születés szentségénél. Ő a mennyei nő, akinek része minden asszony. Ő, akinek trónja a Legmagasabb oltára mellett áll, ott trónol egyúttal minden asszony szívében is. Az anyaságnál ez a szent kötelék a világosság élő vonalává válik, mikor leszáll trónusáról, hogy a szülőágy mellé álljon. Ismeri a fájdalmat; érzi a gyötrelmet; minden kiáltás az Ő szívét szúrja át és lehívja gyógyító, oltalmazó erejét az anyára, akiben Ő kicsinyben Önmagát látja.

 Parancsára őrködnek a születés angyalai anya és gyermeke fölött, és segédkeznek az eszköz építésénél, melybe az alászálló lélek inkarnálódik. Minden nő képét szívében őrzi, hozzákapcsolva földi eredetijéhez, hogy mindenkor őrizhesse és áldhassa ezt az Ő képviselőjét alant a világban. A tiszta és tökéletes nő jelenlétének báját tükrözi; szépségén keresztül az Ő pompája ragyog. Jelenlétének mélyen az asszonyi szívben való megmozdulásakor felébrednek az anyaság rejtett forrásai és ez az örök anya erejének és sóvárgásának megnyilatkozása. A férfiben a teremtő tűz fellobbanása az örök Atya erejének felébredése, ami teremtésre ösztönzi őt. Ilyenformán férfiben is, nőben is egyaránt megnyilvánul Isten apasága, illetve anyasága. Isteni származásúak, és azok lehetnének a teremtés makrokozmikus drámájának mikrokozmikus megismétlésében is. Mikor lealacsonyítják ezt a mélységesen szent működést, embernek és Istennek ezt a legmagasabb és legszentebb képességét szennyezik és mocskolják be; ilyen istentelen cselekedetekkor Ízisz udvarának angyalai eltakarják tekintetüket, és szégyenkezve elfordulnak, sőt Ő, az Istenanya is érzi a szégyen iszonyodását, amely keresztülárad birodalmán, és átmenetileg megzavarja azt a tökéletes harmóniát, amely törvényeinek működését áthatja.



A tűz és a tűz szellemei

A tűz is Isten öltözékeinek egyike, Istené, aki a tűz szellemei számára lángba öltözöttnek tűnik. A tűz szellemei Őt minden megnyilvánult élet központi tüzes szívének, a Naprendszert pedig az Ő tűzként való kifejeződésének tekintik. Abból a célból, hogy a tüzet, mint elemet megértsük, az elmét nem szabad társítani a fizikai láng fogalmával. Amint az ember a földön a napot tekinti az egész rendszeren keresztül megnyilvánuló erő, világosság, hő és életerő kifejezőjének, úgy a szalamandra számára a nap mint tűz nyilvánul meg valamennyi síkon. A tűz angyalai a világegyetemet roppant nagy terjedelmű, zúgó lángtengernek látják, olvasztókemencének, melyben minden ég. Minden tárgy minden síkon a tűz kifejeződéseképpen látszik, mintha lángolna. Emberek, angyalok, fák, tájak és bolygók mind tűzközpontok, melyeket áthat és körülvesz a tüzes erő. A szalamandrák a megtestesítői ennek a mindent átható elemnek, benne élnek és dolgoznak, mint a Logosz szolgái, és a Logosz számukra a központi láng.

 

Mind a világegyetem, mind a kozmosz hetes beosztása visszatükrözik a tűz birodalmaiban; a tűz hét állapotban létezik, és a szalamandráknak vagy tűzangyaloknak hét fokozatuk van, mindegyik dicsőségesebb és tüzesebb alacsonyabb fokú testvérénél. A földi tűz a legalacsonyabb fokozat, e fokozaton vannak az asztrális szalamandrák is, kiknek e tűz egyik kifejeződésük. Minden tűz minden síkon egy nagy arkangyalban összpontosul, aki a tűz istene a mi naprendszerünkben, és aki alatt - rendfokozatuk szerint - a szalamandrák dolgoznak.

Az egyetemes tűz célja az újjáalkotás és átalakítás; az hogy biztosítsa a növekedés folytonosságát a változás által, és azt, hogy a világegyetem egyik része se válhasson statikussá, merevvé és tétlenné. A tűz elem az isteni Akarat kifejeződése, amely szüntelenül nyomást gyakorol minden életre, és minden formában a meglelkesítő élet tökéletesebb kifejezésére irányuló belső kényszerként nyilvánul meg. A tűz speciális feladata fenntartani az egyetemes mozgást; a tűz lakói birtokában vannak annak a tüzes tulajdonságnak, amely átalakít, újjáalakít és - ha szükséges - megsemmisít. A földön a szalamandra eleme a tűz és leginkább "megsemmisítő" aspektusában ismeretes, és mégis mi nemcsak a pusztításra, hanem a világosság, meleg és erő létrehozására is használjuk.

A földi tűz és a Logosz szíve között - amely örökösen lángol - a tűznek töretlen lánca van, mely által a Logosz természetének tűz aspektusát egész rendszerében megnyilvánítja, ez a megnyilvánulás olyan formát hoz létre, amely némileg hasonlít a földi kertekben virító napraforgóhoz. A virág szíve a nap, és minden szirom egy-egy hatalmas lángnyelv és a naptól a rendszer legtávolabbi határáig terjed. Bármilyen irányból szemléljük ezt a napraforgót, szélesen kitárt szirmaival ugyanazt a látványt nyújtja, mert a szoláris napraforgó kiterjed a rendszer minden dimenziójába és ezért minden nézőpontból mintegy szemben látható. Mindazonáltal nem a földi virág nemes szépségét, hanem a zúgó tűztengert mutatja annak, aki képes meglátni a Logosz tűz-aspektusát. A tüzes virág minden szirma élő lángnyelv, melyen keresztül hatalmas zúgással erő zúdul állandó és folytonos áradatban.

 

Ezen óriási színjáték közepette laknak a tűz angyalai, kormányozzák a tűz ellenállhatatlan energiáját, és irányítják a tüzes naperők működését ama legfelsőbb Tűznek az akarata szerint, aki az ő életük forrása. Ők a tűz urai, a láng arkangyalai, a rendszer szellemi újjáteremtői; a tűzerő élő megtestesítői, kiket az atmikus Logosz tüzes akarata inspirál. Aki az Egy legfőbb Uralkodó és akinek közvetlen kifejeződése az az óriási, szoláris tűzvirág és a tűz urai is.

Aranysárgák és lángszerűek, lángból épült, roppant nagy emberekhez hasonlítanak; mindegyiknek a kezében lándzsa és a fején arany korona van élő tűzből. Lángok lövellnek ki belőlük minden oldalon; a tudat minden változása kihajt egy lángnyelvet; minden mozdulatuk tűzáradatot lövell. Ők alkotják a szoláris tűzangyalok dicsőséges testületét, és mindegyikük a maga munkahelyén, ahol a szirom alakú lángnyelvek kiáradnak, körülveszi a napot. Rajtuk keresztül erő halad át; ezt áthaladása közben át kell alakítani, hogy meg ne semmisíthesse a rendszert a nyers erőhatás, amely az ő közvetítésükkel megújít és átalakít. Védik a naprendszert, hogy a tüzes erő meg ne vakítsa azok szemét, akik számára a világosság forrása, és hogy el ne égjenek azok, akik számára a hő forrása, és hogy szét ne rombolja azokat, akik számára az erő forrása.

Ilyenek a hatalmas Nagy Lények, Akik az angyalok és emberek tüzes Atyjának tüzes trónusa előtt állnak. Alattuk rangsorban fokról-fokra állnak a tűz szellemeinek hatalmas rendjei. A természet minden síkján Tűz Királyukat szolgálják és hódolnak tűzuraiknak. Tüzes természetük az ellenőrizhetetlen vadság látszatát keltik, a tüzes és romboló erő látszatát. Mindegyikükben, minden síkon, a tüzes logoszi erőnek bizonyos mennyisége van felhalmozva. Növekedésük, ebben az erőben való gyarapodásuk jelzi, a nagyobb méltóság és a logoszi Akarat tüzének sokkal tökéletesebb kifejezése.

A legnagyobb földi tűz csupán gyenge és halvány visszfénye a nap valódi tüzének; a legfényesebb földi lángolás csupán árnyéknak tűnik sugárzó fényessége mellett. A rendszer tűz-aspektusa, és a világegyetemé is, a villámot utánozza a napraforgóban megmintázva, melynek mindegyik szirma egy-egy állandó villámfény, és amelynek szíve az anyaméh, amelyben a villám megszületik. Minden megnyilvánult életet minden síkon körülvesz és átjár a tűz; nincs bolygóközi tér; a bolygók elkülönültsége csupán illúzió; a nap nem elszigetelt központja a bolygók gyűrűjének; csupán egyetlen tűzzel teli, egyöntetű egész létezik.

 

Minden atom a rendszerben, és minden térség az atomok között tűzzel van tele, és minden tüzes erővel lángol. Központ és kerület egy. Noha hatalmas napvirágok látszanak, melyeknek szirmai érintik a legtávolabbi bolygók pályáit, teljes formájukban mutatva önmagukat minden nézőpontról, mégis csupán egy virág és egy tűz van, amint csak egy Naplogosz is van. A szoláris virág az Ő teste, a bolygók az Ő szervei, a nap az Ő tüzes szíve. A szoláris tűzangyalok az Ő tagjai, és hatalmas feje és lába szervei egy nálánál még hatalmasabbnak, az egyetemes Tűz egyetemes Urának.

A régi időkben a tűz Nap-urai hírnököt küldtek a földre, hogy megalapítsa a tűz vallását, és átadja az embereknek a tűz üzenetét. Neve Zarathusztra volt; a földi emberiség egyik virága volt ő, egy az első termésből, aki elérkezett a tűz birodalmába és megtanult benne lakni, majd elnyerte a tudást és az erőt, hogy sértetlenül megálljon a Nap Urai előtt, hogy megtanulja tőlük az üzenetet, amit el kellett hoznia, és elfogadja a tűz fölötti uralom adományát. Lángnyelvek között jelent meg az ő népe előtt, körülvéve a tűz szellemeivel. Beszélt a tűzről, a megújító és átalakítóról, és tanította népét, hogyan alakítsák át életüket a saját akaratuk tüze által, egyesítve azt az isteni Akarattal. Azt tanította, hogy életükben és országukban minden rosszat el kell emészteni a tűz által, hogy így templomot készíthessenek a szellemi nap megújító ereje számára. Ismerve a hatalom szavát, a magasságból lehívta a tüzet; ebből a tűzből lobbantotta lángra a templomi lámpák és a tűzhelyek tüzeit az egész országban.

Küldetése sokat jelentett bolygónk fejlődő életében, mivel a tűz-elemet szorosabb kapcsolatba hozta a föld-elemmel. Míg a kémikusaink fel nem fedezik a tűznek, mint elemnek a jelentőségét, és meg nem tanulják nyomon követni azt az atomban és a természet minden birodalmában, addig ennek az állításnak az értelmét nem lehet teljesen felfogni. Zarathusztra után változás állott be minden földi emberben, mert ő megnövelte a szoláris tűznek mennyiségét annak a fizikai atomnak szívében, melyből minden kémiai elem keletkezett. Megalapította a földön a tűz birodalmát, és attól a naptól fogva minden anyag formálhatóbbá vált a gondolat és akarat számára.

Valahányszor tűz és a tűzhelyeinkben, közvetítő eszköz az a napból való tűz számára; ezért a tüzet mindenhol szentnek kellene tartani. A tűz lángra lobbantása tűzangyalt hív elő; a tűzhely tüzének megvan a maga természetszelleme és az erdei tüzeknek a magukéi; egy nagy tűzvész nagy számban vonzza őket és jönnek mulatozni és örvendezni elemük földi megnyilvánulásában. Habár ők csak a napból való tűz megtestesítői, a fizikai tűz meglelkesítőinek lehet őket tekinteni, és e tűzhöz körülbelül úgy viszonylanak, mint a Naplogosz tűz-aspektusa őhozzájuk.

A tűzhányók központok, melyekben a napból való tűz összpontosul, és ahol tűzangyalok tömörülnek az ő különböző fokozataikban; mert ahol az ő elemük tevékeny, ott jelen vannak a tűz-szellemek. Mélyen e föld színe alatt olthatatlan tűz ég, valóságos része a napból való tűznek, mely még mindég táplálja, és amellyel szüntelen és közvetlen kapcsolatban van. A tűzangyalok fajának hatalmas képviselői laknak ott; a természetszellemeknek és angyaloknak sokféle rendje dolgozik ott, mert a föld központjában van a bolygó számára az élet és erő belső forrása. Életerői ott újulnak meg, az elfáradt anyag újratöltődik, és a csillagközi atomokat ott hatják át a bolygó speciális rezgésszámával, hogy aztán a bolygó atomi életének keringési áramába léphessenek. A Logosz tüzes életereje a föld központjában jelenik meg. Útjában nincs szüksége földi csatornákra; ez az életerő közvetlenül a magasabb dimenziójú mechanizmus működése révén érkezik, amely a rendszert irányítja. Ott vannak összegyűjtve és megújítva a bolygó magnetikus erői, mindegyik a maga megfelelő természetszellemének és angyalának felügyelete alatt; az erők minden fajtája a központi isteni erő egy aspektusának egy-egy fizikai visszatükröződése, és közvetlen kapcsolatban van a napból való tűz világával.

A tüzes nap - nem fizikai burka - az erőközpont, amelyből a Logosz életadó energiái kiáradnak keresztül-kasul a rendszeren. A tűzangyalok ennek az erőnek közvetítő közegei, és mérnökei annak a mechanizmusnak, amely általuk újjáalkot és átalakít minden életet befolyásának hatáskörében. A tűz erejének legfeltűnőbb jellegzetessége a változás; így a fizikai tűz lényének törvénye által pusztít, hogy előidézze a forma megváltozását, hogy az erőnek új fokozatai szabadulhassanak fel.

 

A tűznek ez a láthatatlan eleme működik az egész rendszer mögött, és ott dolgoznak közvetítő közegei is. Minden sziklára, kőre, drágakőre, növényre, állatra és emberre szüntelen nyomást gyakorol a változás irányában; az ő jelenléte miatt nem lehet a Természetben soha semmi nyugalomban; ő biztosítja a rendszer növekedését. Erejét nem csupán a természetszellemek használják, akik ösztönösen dolgoznak a változás érdekében, hanem a nagy tűz-angyalok is, akik tudatosan idéznek elő minden változást az egész rendszerben, hogy a létrehozott új születés növekedésében mindinkább megközelíthesse az Isten elméjében lévő őstípust. Így a tűz "az az erő, ami minden dolgot megújít" és a változás az egyetemes "jelszó", az alaptörvény a tűz egész birodalmában, az ige, ami által erői felszabadulnak, és lakói megidézetnek.

Ha a szikra kipattan a tűzkőből, megnyilvánul az istenség; ha a tűzhelyeken lángra lobban a tűz, a szent Jelenlétet invokálták; ahol felszabadult ez az istenség és az a Jelenlét invokálódott, ott embernek és angyalnak egyaránt hódolnia kellene Annak, akinek életét köszönheti. Vissza kell térni a tűz-imádat napjainak; az emberek szívében és elméjében az isteni élet szent tüzének fényesebben kell lángolnia, amint minden ember megtudja magáról, hogy ő földi mása a központi tüzes Embernek, aki a mindenható uralkodó, kinek trónusa ott áll az ő szívében és a mindenség tüzes szívében egyaránt.

A tűz a Tavasz szülőatyja, minden világban a megújulás ígérete; tűz lakozik az ember szívében, tűz melegíti vérét; láthatatlan énjében ő a tűz-ember.

 

Himnusz a tűzhöz


Üdv a tűznek! Üdv Szoláris Napurak!

Üdv Tűz-szellemek!

Megszámlálhatatlan sokaságtokban,

sokféle rendfokozatokban

köszöntünk benneteket, Tűz-testvéreink!

Ó szent Tűz! Ó csodálatos Láng!

A világ átalakítója, világok megújítója,

Minden forma számára életadó Te.

Tüzes erőd dicsősége betölti az eget és a földet

és a tágas tartományokat a csillagok között.

Te vagy a szikra a kőben, az élet a fában,

Te vagy a tűzhely tüze, a Nap ragyogása.

A Te kezed festi a rózsaszínű pirkadatot,

Tiéd a napnyugta tűzpompája;

Tiéd a virágillatú nyári szél langyos fuvallata,

A te erőd alkot újjá minden dolgot.

Tűz szól a tűzhöz, Néked ajánljuk lelkünket,

Vonj tüzes szívedhez közelebb bennünket,

Hogy Benned elfelejtsük énünket.

Ó Isteni Tűz! Lángolj tüzesen életünkben,

Hogy sötétség, kéjvágy és gyűlölet száműzve legyen

és az emberi lelkek tisztán ragyogjanak,

A Nap kápráztató dicsőségével.

Tisztíts meg minket, ó fennkölt Tűz; ifjítsd

meg szívünket és elménket;

Hamvaszd el a szennyet, újítsd meg akaratunkat

És küldj ki, hogy nevedben dolgozzunk, mi,

A Te választott Tűz-embereid.

Amen




A levegő és a levegő szellemei


A levegő-elem működése a rendszer gazdaságában kétszeres: Lehetővé teszi a mozgás szabadságát szilárdabb testek számára - lévén a szabadság mind az elemnek, mind angyali lakóinak uralkodó jellemvonása - és ellenáll a nyomásnak. Ezzel a kettős szolgálatával fenntartja a rendszer erőinek rendjét, harmóniáját és egyensúlyát. A levegő a nagy eligazító és kiegyenlítő, amely engedve a naprendszerben előforduló óriási nyomásoknak, lehetővé teszi az energia másfelé való távozását. Ezek az állandó nyomások, amelyek a levegőre hatnak, igen nagy magnetikus és villamos erőkkel töltik meg; az egész levegő-elem szüntelenül nyomás alatt van, ennek következtében mindig erősen fel van töltve erővel.

 

A légi dinamika tudománya megtanítja majd a jövő természettudósait a levegőben felhalmozott energiák megcsapolására és arra, hogy felhasználják őket az emberi létfeltételek tökéletesítésére. A rendszer bolygóinak éghajlati változásait részben a nyomás és csökkenés változása okozza, melynek a levegő alá van vetve. A levegő a világegyetem kiegyenlítő gépezete; azoknak a törvényeknek felfedezése, amelyeken keresztül ez az elem működik, arra képesíti majd az embert, hogy nagymértékben irányíthassa az éghajlatot.

Mint minden egyéb elem, a levegő is megtalálható síkon, és minden síkon hasonló törvényeknek engedelmeskedik, és hasonló funkciót teljesít. Egy adott síkon a levegő nyomását a fölötte lévő sík nyomása határozza meg, így a fizikai levegő a végső átvevője, valóságos ütközője az asztrális síkról szabadon engedett erők számára. Ez a folyamat nyomon követhető síkról-síkra, míg végül elérjük az erő központi forrását. A levegő minden síkon csökkenti a fölötte lévő síkról érkező nyomást, és az elem hétszeres sűrűsége hét hatalmas párnáról, vagy rugók sorozatáról gondoskodik, melyet úgy képzelhetünk el, mint amelyek a sűrűség különböző szintjein fogják körül az elsődleges energiát. De ne tekintsük a levegőt úgy, mintha koncentrikus gömbök sorozatában elrendezve fogná körül a Logoszt. Bár az ilyen vázlatos szemléltetés megengedhető, ne feledjük, hogy a levegő-elem egyetemesen van jelen mindenütt a rendszerben. Minden sík levegője áthatja az alatta levő síkot, amíg végül eléri a fizikait. A fizikai levegő az utolsó párna, ezért egyik működésében hasonlít a vasúti végállomás ütközőihez, amelyeken a Logosz dinamikus ereje a szellemből az anyagba való útjában nem haladhat túl, hanem - a vonathoz hasonlóan - visszalökődik.

 

Mint ahogy minden sík étere a rendszer vitalitásának az eszköze azon a síkon, úgy minden sík levegője a rendszer dinamikus energiájának dinamikus hordozója. Amint az ember fizikai teste támpont - horgony - az Egó erői számára, amin keresztül az inkarnáció ideje alatt megőrzi befolyását alacsonyabb eszköze felett, ugyanígy a fizikai levegő is támpont a rendszer erői számára: segítségével a Logosz fenn tudja tartani annak teljes magnetikus telítettségét. Ez a telítettség változik a fejlődés haladtával, és ahogy a megnyilvánulás logoszi napja halad előre, korszakról-korszakra növekedvén, amint a fejlődő rendszer mindinkább hozzáhangolódván az isteni élethez és erőhöz, az isteni energiát nagyobb mértékben képes befogadni és megtartani. Ugyanígy a fejlődés folyamán, az ember személyisége nagyobb mértékű egói erőt, az Egó pedig nagyobb mennyiségű monádi erőt tud befogadni és kifejezni. A manvatara végén, ami az embernél az adeptusságnak felel meg, az egész rendszer már teljes mértékben át van itatva az egész logoszi élettel és erővel.

Mint ahogy a tűz és víz esetében is tapasztaltuk, a levegő-elem erőinek ellenőrzéséhez és irányításához is szükség van közegekre. Ezek a közegek az angyali hierarchia egyik ágát alkotják, a fejlődés valamennyi fokozatát képviselő egyedekkel, a tündérektől és nem egyéniesült szilfektől fel a levegő hatalmas uraiig, akik a rendszer fő-fő mérnökei és a levegő-elem uralkodói. Funkciójuk minden síkon és minden szinten pontosan megfelel elemük funkciójának; fél-tudatos és ön-tudatos megtestesítői a Logosz energia-aspektusának. Ez adja nekik a korlátlan életerőt, és ez tölti meg őket azzal az erővel, ami a légen át való utazásuk villámszerű gyorsaságához szükséges. Ez adja a dinamikus elevenséget is, ami minden tevékenységüket jellemzi, s a nagyon sűrített erő érzetét, amit a megfigyelőben keltenek. Munkájukkal gyorsítják annak az időnek eljövetelét, amikor a Logosz energiája mind szabadon mozoghat; előkészítik a síkok anyagát ennek az energiának befogadására, megteremtik az erők egyensúlyát az egész rendszeren keresztül; és állandó nyomást gyakorolnak, ami emeli az anyag tónusát, amelyből áll.

Fajuk minden egyedénél a kibontakozás növekedést jelent rangban és abban a képességben, hogy elfogadja, de egyúttal fékezze is a fölötte lévő síkról leszálló erőt, képes legyen ellenállni a mindig magasabb és magasabb nyomásnak és növekedjék az általa megtestesített és kifejezett isteni élet, valamint erők mértéke.

A szilfek a Logosz dinamikus energia-aspektusának közegei, melyek a rendszer elektromos és magnetikus erőiben jutnak kifejezésre, ellentétben tüzes, regeneráló és átalakító aspektusával. Azok, akik eddig még nem individualizálódtak, inkább elemük szabadság funkcióját fejezik ki, mint a kompressziót. Számukra az élet az erő szakadatlan befogadása és kibocsátása az asztrális és az éterikus síkon. Amíg nem érik el az öntudatosság fokát, nem tudják elviselni a nagyobb nyomást, így az erő viszonylag szabadon árad rajtuk keresztül és csaknem mindjárt tovább is adják, mihelyt befogadták. Fejlődésük haladtával előfordul egy szünet a befogadás és továbbadás között; a szünetben zajlik le a kompresszió folyamata; a szünet tartama növekszik fejlődésükkel, és amikor bizonyos hosszúságot ér el, az erő féltudatos és ösztönös szolgálatában eltöltött évszázadok eredményeként elérik az individualizációt. Létük majdnem teljesen ebből a háromszoros folyamatból áll, melynek megvan a hasonmása az élet minden formájában és a természet minden birodalmában.

 

Tudatuk a zavartalan boldogság állapotában van, ami az erő kibocsátásának pillanatában az elragadtatás csúcsát éri el; a tetőfok magassága arányos a felszabadított erő nyomásfokával és mennyiségével; a boldogságnak ez a váltakozása készteti őket a fejlődésre. Mivel fokozni óhajtják az elragadtatás mértékét és időtartamát, igyekeznek folytonosan fogékonyabbá válni az erő számára, és nagyobb ellenállást kifejleszteni az erő áradásával szemben, hogy a fokozott mértékű nyomás nagyobb élvezetet eredményezzen. Amint munkájuk leírása mutatja, elemükre állandóan erőteljes, dinamikus energiákkal hatnak és így ennek az elemnek mindig több erőt juttatnak. Így akár ösztönösen, akár tudatosan megtalálják helyüket és eljátsszák szerepüket a természet gazdálkodásában.

A levegő hatalmas arkangyalainak ereje csaknem ellenállhatatlan, mert minél jobban megközelítik a rendszer központi erőműtelepét, annál nagyobb dinamikus energiák megtestesítőivé válnak. Ahogyan mindegyik rendjüknél ez az erő átjárja őket, hangot hallat, mert Isten hangjának erejét legközvetlenebbül a levegő angyalai és arkangyalai tudják kifejezni. Rendjük minden fokozatában óriási mennyei kórust alkotnak, vagy hatalmas orgonát milliónyi megszámlálhatatlan síppal, amely sípok mindegyike fejlődési foka szerint egy bizonyos nagyságú angyal és így szolgálja az Isteni Orgonistát, aki folytonosan játszik rendszerének háromszoros billentyűzetén. Hangjuk az Ő birodalmain keresztül-kasul hallható, a fiatalabb tündérek éles szoprán hangjától a levegő-erő hatalmas urainak mély, zengő basszusáig, akiknek hangjától megremeg a rendszer, ha énekelnek. Ilyenek a hang angyalai, akik kinyilvánítják az Isteni Muzsikus zenéjét birodalmai keresztül, általuk játszik ereje és rajtuk keresztül telíti erővel rendszerének minden atomját.

Minthogy a levegő a fizikai hang létrehozásának és továbbításának fontos tényezője, úgy a levegő urai és az ő fölötteseik nélkülözhetetlenek az isteni összhang megteremtésénél és átadásánál. Tevékenységük folytán minden atom énekel forgása közben, minden drágakőnek van saját dala, minden virág és fa fajtájának édes zenéjét susogja; így növekszik velünk, emberekkel és angyalokkal a dicséret és öröm csodálatos kórusa, amely állandóan száll föl mindenből, amit Ő alkotott.

 

Isten teremtő szava minden hang eredete minden síkon; minden zene, minden harmónia és minden hangzavar forrása. A természet magas hangja, a fütyülő szél sivítása, a tenger visszhangzó morajának dübörgő basszusa, a mennydörgés robaja - amint játszik a felhőkön, légi dobjain; mindez egyetlen hatalmas dallamot, egyetlen dicső szimfóniát alkot, ami az ős-világosság körül keringő bolygó zenéje.

A Nagy Muzsikus saját hangjának visszhangjaként hallja rendszerein keresztül ezt a zenét; de hall más hangokat is, amint más rendszerek zengik dalukat és más világegyetemek is kiküldik hangjukat az egyetemes zenébe, amely a tér roppant nagy végtelenségében visszhangzik. A hangzás és dallam csodálatos világa nyilvánul meg fokozatosan annak, akinek füle erre hangolódott. Az egész megnyilvánult életet hangként érzékeli. A formák és fajok különbözőségei a váltakozó hangok csupán és oktávról-oktávra, hangsorról-hangsorra építik fel a hatalmas akkordokat, amelyek körülötte dörögnek, amint Ő időn és téren át énekel. Ő az Isteni Muzsikus-művész, örökösen mennyei harmóniákat, égi szimfóniákat komponál. Ha dalol, a rendszer megtelik hangjának zengésével, éneke betölti és átjárja azt. A naprendszer mint hang nyilvánul meg.


Az Isteni Muzsikus


Övé a fák susogása, Övé a szélzúgás,

Övé a madárhang, s amit a csalogány trilláz,

Övé borjú bús bőgése és mit bárány béget.

Övé minden mormolás, mit patak csörgedezhet,

Övé a vízesés hangos és hatalmas hangja,

Földrengés riasztó zaját csak Neki hallatja,

Övé tűzhányók gyomrában az a szörnyű lárma.

Őt dicséri angyaloknak s embereknek ajka.

Neki zenélnek bolygói, világtáncuk járva,

Övé minden világának végtelen sok hangja.

Hangzavar, mely rendszeréből látszólag kiárad,

Benne összhanggá dicsőül, békességbe olvad.

Nincsen külön harmónia és hangzavart keltő,

Ő Egy, Benne minden Egy, és Nála egy e kettő.

 



A föld és a föld szellemei

Mikor itt az ideje, az angyal összekapcsolja a két szolgálatot, a munkát és a játékot. Ilyenkor hierarchiájának közvetítő eszközeként működik a négy elem - föld, levegő, víz, tűz - valamelyikében. A feladat kettős: szüntelenül munkálkodik önmagában saját erői isteni kifejeződésének növelésén, de ugyanakkor azon is dolgozik, hogy az isteni Élet és Tudat azon aspektusának fejlődését serkentse, amely megtestesül abban az elemben, melyhez hozzá van kapcsolva. Amint növekedik, az istenit teljesebben és mélyebben fejezi ki önmagában; öntudatos és mind elevenebb lényének az elem szunnyadó tudatára való ráhatása által serkenti annak működését. Ezt úgy teszi, hogy - amilyen szorosan csak lehet - azonosul az illető elemben lévő élettel és tudattal, hogy megoszthassa vele a saját, jobban kibontakoztatott életerejét. Úgy dolgozik, hogy elmerül fáradozásának tárgyába és egyesül a tudat-áradattal, amelyet serkenteni igyekszik.

Azok az angyalok, akik a földi természetszellemek csoportjaiból emelkedtek föl, igyekszenek - bár nem mindig - ezt az elemet választani szolgálatuk területéül. Önként leszállnak a föld felszíne alá, és specializált élet erőikkel áthatják a területet. Gyakorlat által megtanulnak elegyedni a fejlődő tudatossággal, hogy serkentsék fejlődését. Amint növekednek rangban és képességben, az általuk ekképpen meglelkesített terület fokozatosan tágul, amíg egész vidéket vagy hegységet magába foglalhat életerőik gyakorlótere.

Amint az előzőkből látható, a bolygószellem egy egész földgömböt szolgál, a föld angyala pedig bizonyos területet, dombot, völgyet, hegységet és vidéket. A földszellemre és a benne lévő életre gyakorolt serkentő hatás mellett ezen a területen minden elementális élet megváltozik, fejlődési menetében buzdítást és serkentést kap. Ez megint az állati és növényi életre van hatással, mert a természetszellem, a forma építője, ügyesebben dolgozik az angyal jelenlétében. Egy angyal az általa meglelkesített területen, ahol emberek élnek, vagy amelyen sűrűn megfordulnak emberek, kifejezetten hatással lehet azokra az emberekre, akik reagálnak rá; amikor az angyal úgy találja, hogy egy személy vagy csoport különösen megfelel, rájuk összpontosítja erejét, s igénybe veszi a fiatalabb angyalokat és természetszellemeket is testük és aurájuk tulajdonságainak tökéletesítésében és - ha lehetséges - megvilágosítja tudatukat. A legtöbb embernek természetes kapcsolata van a földelemmel és annak szellemeivel, és ebből gyakran az következik, hogy igen sok embernek - ha öntudatlanul is - jelentékeny előnye származik a föld angyalainak szolgálataiból.

Az időtartam, ameddig az angyal kapcsolatban marad egy-egy területtel, növekedésétől és az eredményektől függ, amelyekre törekszik. A fiatalabb angyaloknak hosszabb időre van szükségük, mint a haladottabbaknak, hogy észrevehető eredményeket mutathassanak fel. Az angyal egyazon földterülettel legalább 50-100 évig marad kapcsolatban, csaknem folytonosan munkálkodik, hogy azon a területen serkentse az élet minden formájának fejlődését, fejlessze saját képességeit és tágítsa területének korlátait. Mikor saját fejlődésében elérkezett egy bizonyos ponthoz, egyik feljebbvalója általában visszahívja és átirányítja egy más munkára.

A föld angyalai nem tartják valami tisztátalan vagy holt anyagnak a földelemet, hanem inkább a Teremtő öltözékei egyikének részeként tekintik. Nekik szent minden fizikai anyag, mert az isteni élet jelenlétét látják minden atomban, melyekből összetevődött. Tudatában vannak az isteni Akarat, Bölcsesség és Intelligencia munkájának a fejlődés fokain, a földi élet és forma különböző módjait kifejező tudat formája és ereje tökéletességének. A puszta homokja, az óriási szikla, a síkság termékeny talaja, a kova, a fém és az értékes drágakövek mindegyikének küldetése van és ez a cél teljesen különbözik attól, amit az emberi elme képzel róluk.

A föld angyalai ezeket mind Isten egyik öltözéke különböző részeinek látják, Élete részeinek a növekedés különböző fokozatain, Szépsége különbözőképpen ábrázolt kifejezéseinek; kristályos alakjaikban a geometria példáit látják, amivel Ő megtervezte világegyetemét. Mindezek mögött felismernek egy rendet és szándékot, a fejlődési folyamat egy meghatározott rendszerét, amelyet az ő munkájuknak előmozdítania és szolgálnia kell. A föld-angyaloknak egy egész nagy csoportja e munkának szenteli magát; ebben a nagy csoportban sok alcsoport van, mindegyik a maga megfelelő tevékenységével.

A föld angyalaihoz - kiknek általános munkáját röviden körvonalaztuk - tartozik még a természetszellemeknek egy rendje is, amely a kristályos forma fejlődésével van elfoglalva bolygónkon. A kristályosodás minden folyamata ennek a csoportnak befolyása és irányítása alatt működik; tagjai megtestesítői annak a törvénynek, mely az anyag legkülönbözőbb típusaiban kormányozza a kristály alakulását, mindegyiket a megfelelő geometriai formával.

A drágakövek hét típusánál például mindegyiknek megvan a maga természetszelleme és angyala, mely kizárólagosan ama típus fejlődésén és tökéletesítésén dolgozik. A Logosz ékszerészeinek tekinthetjük őket, az értékes kövek specialistáinak, akik e köveket a legmagasabb tökéletességhez segítik, hogy Istennek ez a fizikai öltözéke minél díszesebb legyen. Munkájuk éppen olyan örömöt okoz nekik, mint egy művésznek az alkotás munkája.

minden drágakőnek van szíve, egy központi atom, amelyet atomok csoportja vesz körül. Ezen a központi atomon keresztül jut el a kőhöz az első Logosz speciális életereje és befolyása, és az alászálló erő ekképpen magnetizálja a követ. Ezen erő által rendeződnek el ezek az atomok virágszerű alakzatban a drágakő központjában, melynek növekedése a természetszellemek irányítása alatt az így előállított geometriai erővonalak mentén történik. A természetszellem az egész kőben élő, lüktető, virágszerű ékszert lát, mert belülről látja; az emberrel ellentétben nem sok figyelemre méltatja a kő külsejét; ezért olyan csiszolatlan és fénytelen a legtöbb drágakő természetes állapotban.

Ez a különbség abban, ahogy a természetszellem és az ember a drágaköveket kezelik és méltányolják, kitűnő példája a természetet illetően eltérő szempontjaiknak. Az ember a drágakő külsejét látja, és minden igyekezetével tökéletesíteni igyekszik azt úgy, hogy a külső fényforrást mind ragyogóbban tükrözze vissza; a természetszellem viszont a kőben a beáramló, átható isteni életet látja., és arra törekszik, hogy a kő annak teljesebben és tökéletesebben kifejező eszköze legyen.

A fémekben dolgozó természetszellem is a Logoszt díszítő elemeknek tartja ásványait és a Logosz életét tekinti éltető princípiumuknak. A természetszellemek az ásványi tudat serkentésén és az ásványi forma tökéletesítésén dolgoznak. A földi életben a megfelelő természetszellemek és angyalok mindenütt azon fáradoznak, hogy az isteni elmében lévő őstípus eszmények mindig tökéletesebben kifejezésre jussanak.

Az isteni mintaképek - mind a plátói szilárd testek változatai - megvannak a Logosz tudatában, és belé vannak ültetve minden sík akasájába; ezek azután állandóan befolyásolnak minden formát; úgy, hogy ezek a formák igyekeznek az őstípusuk hasonmásává növekedni. Ezeket az isteni elméből jövő hatásokat a természetszellemek és angyalok nem úgy fogják fel lemásolandó mintának, mint egy munkásember, hanem inkább anyaguk minden atomjában benne lévő tendenciáknak. Némely esetben a természetszellem valósággal az őstípus modelljévé válik és felölti annak alakját, amint ez a virágépítő tündéreknél látható, akik gyakran mutatkoznak változatos virágalakokban.

az a folyamat a természetszellemekben ösztönös és nagyrészt szoros azonosulásukból származik az isteni elmével, amelyből a mintakép készült. Az isteni elmével való azonosulásuknak ez az ereje olyan magas fokot ér el, amely már csaknem beleolvadás. A tudat ama kiterjeszkedésének és az azonosulás ama képességének tükörképe ez, amelyet az ember a felső mentális síkon ér el. A tündér olyan tökéletesen azonosítja magát az élettel a növényben, amelyen dolgozik, hogy saját formája ideiglenesen eltűnik, és tudatát kiterjeszti a növény minden sejtjébe és atomjába. Ebben az állapotban valósággal a Nirvána üdvösségének visszfényét éli át; és bár ez ösztönös és tudatalatti megközelítése az Egységnek, mégis felszabadít bizonyos mennyiséget a nirvánikus életből; ez a felszabadítás fejlődésében ösztönzi a növényt és mellékesen a tündért is.

Ugyanez a folyamat megy végbe, a természetszellemek munkája következtében, különböző fokokon a természet minden birodalmában. Ez alapvető folyamat, megéri a komoly tanulmányt és elmélyedést, mert megértése adja meg a kulcsot sok problémához. A teremtő erő az állati és az emberi birodalomban egyaránt úgy fejlődik ki, hogy tudatosan vágyik azonosulni az ellentétes pólussal; az azonosuláskor bizonyos erő szabadul fel és mennyisége megfelel a tudat azon síkjának, amelyen elérte az azonosulást.

A buddhikus és nirvánikus erőnek tudatos felszabadítása az emberben a tök

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 14
Heti: 21
Havi: 212
Össz.: 44 665

Látogatottság növelés
Oldal: 4 elem angyalai
Angyalokról angyalokkal - © 2008 - 2024 - majakata.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »